Archive for the Category » linux «

Vasárnap, Augusztus 4., 2013 | Szerző:

Volt egy áramszünet befolyásolja a szerver nagy MD RAID sor. Ahelyett, hogy hagyja, hogy a kiszolgálóra, mint egészre legyen le, miközben arra vár, hogy befejezze az fsck, Nem volt ez csomagtartó nélkül nagy tömb, így tudtam futtatni az fsck kézzel.

Viszont, futás közben kézzel Rájöttem, nem lehet tudni, milyen messze volt, és mennyi ideig fog tartani a teljes. Ez különösen problematikus az ilyen nagy tömb. Egy kis keresés találtam a hegye hozzátéve, a-C paraméter hívásakor fsck. Én nem találtam ezt a dokumentációban azonban: fsck –help nem mutatott ilyen lehetőség.

A lehetőség, kiderül, hogy ext4-specifikus, és így megmutatja a tökéletesen működő folyamatjelző a százalékos mutatót. Ahhoz, hogy megtalálja az információkat, helyett “fsck –segítség” vagy “man fsck”, meg kell be “fsck.ext4 –segítség” vagy “férfi fsck.ext4”. 🙂

Ossza meg
Vasárnap, Augusztus 4., 2013 | Szerző:

Történelem

Sok minden változott, mióta utóbbi a személyes szerver – hogy nőtt ugrásszerűen (most van egy 7TB MD RAID6) és nemrég felújított és Ubuntu Server.

Boltív soha nem volt hiba. Arch Linux már tanított nekem annyira Linux (és továbbra is ezt az én másik asztalon). De Arch feltétlenül szükséges több időt és figyelmet, mint szeretnék eltölteni a szerveren. Ideális esetben én inkább ahhoz, hogy felejtse el a szerver egy ideig, amíg emlékeztető e-mailt szerint “um … van egy pár frissítést meg kell nézni, haver.”

A tér nem szabad – és nem is tér

A lehetőség, hogy vándorolnak Ubuntu volt az a tény, hogy már elfogyott a SATA portok, A portok csatlakozáshoz szükséges merevlemez a többi számítógép – hogy 7TB RAID tömböt használ sok port! Én már akkor is adott el a nagyon régi 200GB merevlemez, mert felvette az egyik ilyen port. Én is figyelmeztette a címzettet, hogy a lemez SMART ellenőrzés jelezte, hogy megbízhatatlan. Mint egy ideiglenes megoldás hiányával SATA port, Én már akkor is vándoroltak az operációs rendszerrel, hogy egy négy USB pendrive egy MD RAID1. Őrült. Tudom. Nem voltam túl boldog a sebesség. Úgy döntöttem, hogy menjen el, és vesz egy új, megbízható merevlemez, és egy SATA bővítőkártya, hogy menjen vele.

A szerver elsődleges Arch partíciót használja a 7GB lemez. A nagy darab, hogy ez egy csere reszelő, tárolt adatok és egyébként az egyéb, illetve szükségtelen fájlokat. Összességében a tényleges mérete az operációs rendszer, beleértve az /otthon mappa, csak körülbelül 2 GB. Ez arra ösztönzött, hogy vizsgálja meg a szuper-gyors SSD vezet, gondolkodás talán egy kisebb lehet, hogy nem olyan drága. Kiderült, hogy a legolcsóbb nem SSD meghajtó találtam valóban költség több mint az egyik ilyen viszonylag kis SSD. Yay nekem. 🙂

Választás? Woah?!

A választás az operációs rendszer, Én már úgy döntött, hogy nem lenne Arch. Elfogyott az összes többi népszerű disztribúciók, Én legismertebb az Ubuntu és a CentOS. Fedora volt is egy lehetőség – de én nem komolyan még tartotta a szerveren. Ubuntu nyerte ezt a fordulót.

A következő döntés volt, hogy nem fordult elő velem, amíg Mindenütt jelenvalóság (Ubuntu telepítő varázsló) kérdezte meg tőlem: Hogyan hozzunk létre a válaszfalak.

Én új használó SSD Linux – Én jól ismeri a buktatóit nem használja őket helyesen, elsősorban a kockázati rossz élettartam, ha visszaélnek.

Nem akartam, hogy egy dedikált swap partíció. Úgy tervezem korszerűsítés a szerver alaplap / CPU / memória nem túl messze a jövőben. Alapul véve, hogy úgy döntöttem, teszek csere egy swap file a meglévő md RAID. A csere nem lesz különösen gyors, de az egyetlen célja az lesz, hogy a ritka alkalom, amikor valami rosszul sikerül, és a memória nem áll rendelkezésre.

Ez aztán otthagyott, hogy a elérési úton A 60 GB-os teljes ki egy Intel 330 SSD. Tartottam elválasztó / home, de ez csak úgy tűnt, egy kicsit értelmetlen, adott milyen keveset a múltban. Én először létre a partíciót LVM – valami, amit nemrég csináltál, amikor én meg a Linux (tényleg, nincs mentség, hogy nem használja LVM). Amikor odaért a részt, ahol szeretném beállítani a fájlrendszer, Rákattintottam a legördülő és ösztönösen kiválasztott ext4. Aztán észrevettem btrfs az ugyanazon a listán. Várj!!

De a mi?

Btrfs (“vaj-eff-ess”, “jobb eff-ess”, “bee-fa-eff-ess”, vagy bármit képzelet napján) van egy viszonylag új fájlrendszer alakult annak érdekében, hogy a Linux’ fájlrendszer képességek pályára a jelenlegi fájlrendszer tech. A jelenlegi király-of-the-Hill fájlrendszer, “ext” (a jelenlegi változat hívott ext4) nagyon jó – de ez korlátozott, megragadt egy régi paradigma (gondolom, egy új F22 Raptor vs. egy F4 Phantom egy fél Jested kísérlet egy ekvivalencia frissítést) és nem valószínű, hogy képes felvenni a versenyt a nagyon hosszú az újabb Enterprise fájlrendszerek, mint a Oracle ZFS. Btrfs még hosszú út áll, és még mindig úgy tekintenek kísérleti (attól függően, hogy kit kérdezel, és mit kínál Önnek szüksége van). Sokan úgy vélik, hogy stabil alap használatra – de senki sem megy, hogy semmilyen garanciát. És, persze, mindenki azt mondja, hogy a mentés és tesztelni!

Mooooooo

A legalapvetőbb különbség ext és btrfs, hogy a btrfs a “CoW” vagy “Másolás írása” fájlrendszer. Ez azt jelenti, hogy az adatok valójában sosem szándékosan felülírja a fájlrendszer belső. Ha írsz változás egy fájlba, btrfs ír a változtatásokat az új helyre fizikai adathordozón, és frissíti a belső mutatókat, hogy olvassa el az új helyre. Btrfs egy lépéssel továbbmegy az, hogy ezek a belső mutatók (néven metaadatok) vannak is CoW. Régebbi verziói ext lenne egyszerűen felülírja az adatokat. Ext4 fogja használni a lap, hogy a korrupció nem történik meg az AC-csatlakozót is rántotta ki a leginkább alkalmatlan pillanatban. A folyóirat eredmények hasonló számú szükséges lépések adatok frissítésére. Egy SSD, a mögöttes hardver működik hasonló CoW folyamat nem számít, milyen fájlrendszert, amit használ. Ennek oka, hogy SSD meghajtó ténylegesen nem felülírni az adatok – ezek az adatok másolását (a módosítások) egy új helyre, majd törli a régi blokk teljesen. Az optimalizálás ezen a területen az, hogy a SSD talán nem is törli a régi blokkot, hanem egyszerűen, hogy egy megjegyzés, hogy törli a blokk egy későbbi időpontban, amikor a dolgok nem annyira elfoglalt. A végeredmény az, hogy SSD meghajtók nagyon jól a CoW fájlrendszert és nem teljesítenek olyan jól nem CoW fájlrendszerek.

Azért, hogy az ügyek érdekes, CoW a fájlrendszer könnyen jár egy vonás hívott deduplication. Ez lehetővé teszi két (vagy több) azonos blokkjait tárolandó adatok kizárólag Egyetlen másolat, helytakarékosság. A CoW, ha egy duplikációmentesített fájl módosítása, a külön iker nem fogja érinteni, mint a módosított fájl adatait írtak egy másik fizikai blokk.

CoW viszont teszi snapshotting viszonylag könnyen megvalósítható. Amikor egy pillanatfelvétel készül a rendszer csupán rögzíti az új snapshot mint egy párhuzamos valamennyi adat és metaadat a hangerő. A CoW, változások történtek, a pillanatfelvétel adatainak változatlanul hagyása, és következetes kilátással a fájlrendszer állapotát, amikor a pillanatfelvétel készült lehet tartani.

Egy új barát

-Vel az itt leírtak értelmében, különösen Ubuntu tette btrfs kapható install-idő beállítás, Úgy gondoltam, hogy lenne egy jó ideje, hogy belevetik magukat btrfs és fedezze fel egy kicsit. 🙂

Rész 2 hamarosan …

Ossza meg
Csütörtök, November 12th, 2009 | Szerző:

If you ever find yourself updating a single application in Arch Linux (a very bad idea, btw) and it upgrades readline you might end up seeing an error along the lines of:
/bin/bash: error while loading shared libraries: libreadline.so.5: cannot open shared object file: No such file or directory
Hopefully you still have a bash prompt open and you haven’t closed them all. If you still can, immediately run the following:
pacman -S bash
else you won’t be able to run bash any more because bash would still be linking to the old version of readline.

Is, in future, don’t run
pacman -Sy application
(python in my case)
instead, run:
pacman -Syu
which will ensure that all applications are upgraded.

Személyesen, I think that bash should have had a dependency set saying that it required the old specific version of readline and the same for the new bash, requiring the new version of readline. Regardless, rather play it safe. 😉

Ossza meg
Friday, September 11th, 2009 | Szerző:

Peace in the land of USB

Under a *nix operating system, having multiple partitions on a USB drive isn’t rocket science, it just works. Az én esetemben, my USB drive has two partitions because the first partition is a bootable Arch Linux installer.

I have A Windows on a desktop at homemostly for gamingand many of my colleagues use it too. Since Windows doesn’t do very well with non-Windows partitions I figured I could create a FAT32 partition on the memory stick after the bootable Arch Linux partition. FAT32 is almost ubiquitous and is usable on every common desktop operating system in the world.

Bleh

Unfortunately it doesn’t work straight off the bat. Apparently, Microsoft in their infinite wisdom decided that memory sticks are supposed to have one (and only one) partition. In reality Windows finds the first partition and then ignores any others that happen to be set up:

Please Format

Err, nem, I do not want you to format my Arch Linux installation partition

The trick to getting it working is to fool Windows into thinking the device is nem a regular USB memory stick but perhaps a solid-state hard disk which happens to be connected via USB. Yes I know, this is seriously stupid that Windows behaves this way. A solid-state hard disk is just a whopping big (and fast) memory stick after all!

I found a few sources on how to do this however I still had to figure out some things on my own. Specifically, the guides I found either skipped some steps or didn’t provide enough information on where to download the driver package.

This procedure involves manually changing hardware drivers and installingnon-signeddriversnot intended for your hardware”. I know someone is going to break their system and blame me so I say now that I take no responsibility for any damage you may do to your Windows system as a result of this. Read that again. 😛

Instructions

remove the highlighted text

click for larger version

Download and unzip the driver, originally created by Hitachi, itt. Open the cfadisk.inf file in notepad (or your favourite plaintext editor), and find the section labeled [cfadisk_device]. Remove the section highlighted on the right:

Minimize (don’t close) the editor and go to your desktop iconsright-click on My Computer and select Properties. Select the hardware tab and then select [Device Manager]:

System Properties

Find the device underDisk drives”, right-click your memory stick and select Properties:

Device Manager

Click the Details tab and in the dropdown box on that page, selectHardware Ids”. Click the first line in the list of Hardware IDs and press Ctrl+C to copy the name:

USB Hardware Ids

Don’t close this dialog, go back to notepad (which was minimised) and paste the hardware ID into where the previous content was removed.

Changes pasted into notepad

Save the file in notepad and go back to the device’s property dialog window. Click theDrivertab and click the [Update Driver…] button. In the windows that pop up, selectNo, not this time”; [Next] -> “Install from a list or a specific location (Advanced)”; [Next] -> “Don’t search. I will choose the driver to install.”; [Next] -> [Have Disk…].

Unsigned Drivers - Click Continue Anyway

Browse to the folder where you have saved the modified cfadisk.inf file. Kettyenés [Rendben]. You will find

there is a Hitachi Microdrive driver listed. Select this and click [Next]. When the warning

appears, click [Yes]. Another warning will pop up regarding a similar issue (these are theunsigned” és “not intended for your hardwarewarnings I mentioned earlier). Kettyenés [Continue Anyway]:

At this point I recommend closing all the dialog boxes related to the setup. Finally, remove and re-insert the memory stick into your USB port and you should find that the extra partitions on the stick are accessible. In the worst-case scenario, you might still need to partition the disk however the hard part is over. 🙂

Ossza meg
Szerda, August 26th, 2009 | Szerző:

If you’re using *nix and you’ve found this middle-click behaviour annoying, change Firefox‘s middlemouse.contentLoadURL about:config option to false.

Big thanks to Ayman Hourieh for the tip.

Ossza meg
Kategória: linux, véletlen  | Címkék: , ,  | Leave a Comment